Az irgalom szerepe az Ítélet Napján

Ma felkeltette a figyelmemet a Jakab 2:13: „ Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.”

És ahogy a Zsidókhoz írt levél 9:27 mondja: „ És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,”

Ugyanígy a 2. Korinthusbeliekhez írt levél 5:10: „ Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.”

MINDNYÁJAN megjelenünk Krisztus ítélőszéke előtt. Ennek nincs kivétele, és az ítéletet cselekedeteink szerint fogják meghozni, legyenek azok jók vagy rosszak. Tudom, hogy sok embernek gondot okoz, amikor az ítéletről hall. „A hit” – mondják – „megmentett engem, és nem kell szembenéznem semmiféle ítélettel.” „Úgy élhetek, ahogy akarok, akárcsak mindenki más, irgalom és szeretet nélkül embertársaim iránt, de mivel »hiszek«, ez nem számít” – teszik hozzá. De barátom, ez nagyon is számít! Mert egyszerűen: a cselekedetek nélküli hit halott, nem létező, üres, hamis és elméleti. Egy ilyen hamis hit senkit sem fog megmenteni. Pál is ezt mondja nekünk, és Jakab is ezt mondja:

Galátusok 5:19–21
„A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványi mádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát„

Jakab 2:14-18
„ Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.”

Így tehát mindannyian egyenként állni fogunk Krisztus ítélőszéke előtt, és ott tetteink kiderülnek. Nem teológiai tudásunk, nem a Biblia-tanulmányaink, sem a kívülről megtanult versek. Ezek a dolgok nem számítanak. Csak eszközök a cél eléréséhez, nem maguk a célok. Nem azért olvasom a Bibliát, hogy papagájként ismételgessem, hanem azért, hogy segítsen nekem jobban élni a keresztény életet. Végül is még a farizeusoknak is volt teológiai tudásuk! Ahogyan a papnak és a lévitának is, akik a „Jó szamaritánus” példabeszédében rátaláltak a rablók által megvert és az úton halálra hagyott utazóra. De ez nem használt nekik. Ahelyett, hogy irgalmat mutattak volna félig halott embertársuk iránt, elmentek mellette! Ott hagyták meghalni! Semmi sem mozdította meg őket! És mit számított, hogy papok vagy léviták voltak? Vagy hogy áldozatokat mutattak be? Vagy hogy tizedet adtak abból, amijük volt? Íme, mit mondott nekik Krisztus:

Máté 23:23
„ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni.”

Igazságosság, IRGALOM és hit – ezek a súlyosabb dolgok, a legfontosabbak, akkor is és ma is. Ezek állandóak és változatlanok. És ismét így szól Urunk:

Máté 9:13
„ Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

És ismét ugyanebben az evangéliumban, ugyanazokhoz az emberekhez szólva:

Máté 12:7
„ Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, - nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek.”

Isten irgalmat kíván. És az irgalom – hogy visszatérjünk Jakabhoz – védelmünkre lesz az ítéletkor. Akinek irgalmat mutatott, annak ez a javára fog szólni az ítélet napján. Ahogyan Péter apostol is mondja nekünk első levelében:

1 Péter 4:8
„ Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.”

Az irgalom a szeretet kifejeződése. Nem lehet irgalmasnak lenni, ha nem szeretünk. És nem lehet szeretni anélkül, hogy irgalmasak lennénk! A szeretet tehát sok bűnt eltakar. Az irgalom diadalmaskodik az ítélet felett! De ha nincs irgalom, akkor az ítélet is kegyetlen lesz! Ahogyan Urunk ismét elmondta nekünk:

Máté 6:14–15
„ Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”

Megbocsátást nyertek, ha ti is megbocsátotok. Ha irgalmat mutattatok, irgalmat fogtok kapni. Mindannyian meghalunk, és utána jön az ítélet. Mindannyian Krisztus elé állunk, hogy cselekedeteink szerint megkapjuk jutalmunkat. És még ha rosszat is tettünk – ami teljesen biztos –, de irgalmat mutattunk embertársainknak, és még ha sok bűnünk is volt, de szeretet volt bennünk, irgalmat mutattunk felebarátunknak, nem mentünk el mellette, és nem hagytuk a sebesültet meghalni, hanem bekötöztük a sebeit, felemeltük és segítettünk neki – akkor ezek a cselekedetek mellettünk szólnak, és eltakarják hibáinkat. Ezek eltörlik az ítéletet; megszüntetik azt. Én ebben az értelemben értem a János 5:24-et:

„ Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”

Ki nem áll majd az ítélet elé? Az, aki hallja Isten Igéjét, és csupán értelmileg, gondolatban „hisz” benne, anélkül, hogy gyakorlatba is ültetné? Nem! Nem rájuk gondol az Úr. Ezt egyértelművé tette:

Máté 7:21–27
„ Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők! Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”

Nem egy elméleti, intellektuális „hit” ad nekünk örök életet, hanem egy aktív, élő hit, amelyet gyakorlatba is ültetünk – tehát egy olyan hit, amely MEGTESZI Isten akaratát. Így az, aki igazán hisz, és Isten akaratát cselekszi – és a szeretet és az irgalom éppen az Ő akaratának legmélyén rejlenek –, az valóban nem kerül ítélet elé. Neki az irgalom lesz aznap a dicsősége, és az ítéletnek nem lesz hatalma felette. Az elméleti hit, amely csak az elmében létezik, és nem jár együtt szeretettel és irgalommal, egyszerűen nem hit. Azok számára pedig, akik nem mutattak irgalmat, az ítélet is irgalmatlan lesz! Ne áltassuk magunkat ezzel kapcsolatban.

Járjunk tehát, testvéreim, irgalommal és szeretettel embertársaink felé, és tekintsünk minden napra úgy, mint egy lehetőségre, hogy irgalommal és szeretettel gyarapítsuk mennyei számlánkat. Mert ahogy Urunk mondta nekünk:

Máté 5:7
„ Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.”